Dr. Balogh Erzsébet, háromszoros szakorvos vagyok (köztük neurológus is) ezért tudtam követni a bajaimat. A panaszaimra, tüneteimre, leleteimre egy kollégám azt mondta, hogy ezeken bőven osztozhatnak velem az ideggyógyászok, idegsebészek, gerincsebészek és reumatológusok és mindezek kisegítő szakemberei. Mindenki segített, megtaláltam a szakavatott embereket, megkaptam, amit lehetett. Magamra vállaltam a saját részemet – a sebészetet kivéve – hogy folyamatosan dolgozhassak mintegy hatvan évet. Betegállományban összesen legfeljebb 4-5 hetet voltam.

A történet: 20 éves koromban – véletlen leletként – derült ki, hogy van egy pár nyaki bordám, aminek nem kellene lennie. Rá se hederítettem, amíg egyre fokozódóan elég sok gondom nem keletkezett vele. Úgy 35-40 éves koromtól elég sokszor ébredtem elferdült nyakkal, váll és kar fájdalmakkal, kézzsibbadással, gyakori fejfájásokkal. Elég sokat, sokszor éjszaka is dolgoztam, és ha emiatt többet kellett utána pihennem, annál rosszabb volt. Végül a felesleges bordáim műtéti eltávolítása után szinte újjászülettem – mintegy húsz évre. És akkor ismét előálltak a korábbi panaszaim, de gyakori szédülés is csatlakozott hozzá és egy-két év múltán már nemcsak ezek, hanem bal oldali lépési pontatlanság is jelentkezett. Aggódni kellett a nyaki gerincvelőért. Az összeroppanás előtt álló 4. nyaki csigolyám eltávolítása titánium pótlással és a többi csigolyához való rögzítése került sorra. Megújult az életem mintegy 10 évre ismét. Aztán egyre több derékfájás és persze nyaki és váll fájdalom jelentkezett és az alsó végtagok terhelhetősége csökkent. Újabb vacak lelet mutatkozott immáron az alsó gerincszakaszokról is. Torna, úszás, masszázs mellett a legutóbb három évben olyan mennyiségű fájdalomcsillapítót szedtem – elsősorban azért, hogy koromnak és szellemi igényeimnek megfelelően élhessek – hogy súlyos vastagbél károsodásom keletkezett. Viszontlátásra gyulladáscsökkentők, fájdalomcsillapítók.

Most akkor mi légyen? Kollégáimmal beszélgettem és egyikük felvetette az akupunktúra gondolatát. Azt tudtam, elvileg, hogy a fájdalomszindrómákban nagy segítség, de hogy az én operált és újabban degeneratív, öregedő gerincem, csípőm okozta tünetek válaszolnak-e rá? Gondoltam, keresek olyan hagyományosan képzett, de az akupunktúrában is járatos szakembert, aki hajlandó engem elfogadni. Némi szkepszissel jelentkeztem dr. Karácsonyi Gyöngyvér és munkatársa, Z. Gyöngyi rendelésén. Ennek most egy éve, azóta szorgalmasan járok három, újabban négy hetenként. Az első időszakban a kusza, összeadódó fájdalmak (csont, ízület, izom, szalagok, idegek) kicsit beszűkültek, konkrétabbak lettek, kisebb helyekre szorultak vissza és a fonalbeültetések utáni harmadik naptól jelentősen enyhültek. A 7. alkalom után a fájdalom csaknem teljes eltűnésére lehetett számítani, pontosabban olyan érzés maradt meg, mintha erős fizikai munka utáni izomlázam lenne. Újabban a nagyobb fizikai terheléseket a fonalbeültetés/lézer/masszázs utáni kiszámított napokra időzítem (biztosan van ebben némi auto-szuggeszció is, ki szeret függönyt leszedni, mosni, visszarakni vagy kertet ásni?). Nem változott az alsó végtagok erőnléte, a bal lábam teherviselése – lépcsőzésnél derül ki – ugyanis nem kitartó. Fájdalom hiányában erre tudatosan számítani kell, akkorát kell lépni, amekkorára képesek vagyunk.

A szkepszisemet elűzte a fonal-beültetéses akupunktúra Karácsonyi doktornő kezeiben, hálás vagyok érte.

Dr. Balogh Erzsébet